Olyan jól érzem magam, hogy szinte lelkiismeret furdalásom van. Abban sem vagyok biztos, hogy illendő ilyen boldognak lenni szakítás után.Tudom, miért van ez, de nem hiszem, hogy ezt közzé kéne tennem. Mindenesetre örülök, hogy újra önmagam vagyok, sőt, talán még inkább, mint azelőtt. Tele vagyok energiával, ambícióval, tervekkel, ötlettel, tanulási kedvvel. Anyukám is megjegyezte, hogy vagy másfél-két éve nem látott ilyennek. Milyen igaz. Akkor kezdődött az egész fiúzós mizéria. Elkapott az örvény, de kellett mindaz, hogy most saját magam mondjam azt, hogy elég. Nincs tovább.

Itt az ideje, hogy a magam kezébe vegyem az életem irányítását. Sok tapasztalatot szereztem, jót is, rosszat is. De mind hozzájárult ahhoz, aki most vagyok, amilyen most vagyok és be kell valljam, meg vagyok elégedve a dolgokkal. Azt viszont sajnálom, hogy a szívügyek miatt elhanyagoltam az iskolát, így nem hoztam ki magamból a maximumot és a lehetőségekből sem ilyen téren. Ráadásul most pótolhatom, ami elmaradt és annyira nem könnyű behozni a lemaradást, de mindent megteszek.

Nagyon motivált vagyok és úgy érzem, határ a csillagos ég. Nincs semmit, amit el ne érhetnék. Ha valamit nagyon akar az ember és minden erejével tesz érte, akkor nincs lehetetlen. Rengeteg történetet hallani, olvashatni olyan emberekről, akik átlépték határaikat, nemtől, származástól, vagyoni helyzettől, mindentől függetlenül.

Sok ember azt hiszi, hogy a lehetőségei be vannak korlátozva. Ez részben igaz is, viszont ha kinyitsz egy ajtót, akkor újabb lehetőségek tárulnak eléd, majd még újabbak és még újabbak. Merj nagyon álmodni, de a célhoz kis lépésekben haladj. Lépcsőfokról lépcsőfokra. Ha túl nagyot akar lépni egyszerre az ember, könnyen megbotolhat és mélyebbre kerülhet, mint ahonnan indult.

Szem előtt tartva ezt szépen lassan építgetem tudásom és életem. Elérek minden célt, amit kitűzök magam elé. A szívügyeket meg nem bolygatom, úgyis eljön minden a maga idejében. 

... mégis kitartottam.

Ezek most nem könnyű napok. Szombaton 10 hónap után végleg szakítottam a barátommal. Csalódott vagyok, mert azt hittem, most tényleg megtaláltam. Kiderült, hogy nem is nyúlhattam volna jobban mellé. Meg kell szoknom ezt a dolgot. Még őrlődök, de elmúlik idővel. Ilyenkor az idő a barátom. De azt hiszem ezzel lezárok egy korszakot. Szépen befejezem a sulit, keresek munkát és addigra már totál túl leszek mindenen és mindenkin. Akkor már meg is engedhetem, hogy rám találjon újra az érzés, addig pedig nem zavar be.

A szakítás sosem jön jókor, de azért jobb lett volna suli után. Itt a záródolgozat és hipp-hopp a vizsgák megint és én most végzek. Össze kell szednem magam. Még szerencse (vagy nem), hogy egy szakításom után kaptam anyukámtól egy könyvet, amit azért írtak, hogy segítsen túl lenni a szakításon és továbblépni. Azt fogom követni.

Közben odafigyelek az étkezésemre, tornázok és szépen lassan visszanyerem önmagam.

Be kell vallanom, igaza volt a többieknek. Egy zuhanó repülőn voltam, de még időben kiugrottam és így nem ránthat magával, bár így is elég kárt tett, amik szerencsére helyre hozhatók. Nem leszek olyan, mint előtte, jobb leszek. Ebből is tanulok és legközelebb még több tapasztalattal már okosabb leszek.

Túl sok volt a rossz. Ebben a 10 hónapban volt rengeteg jó dolog, de annyi rossz is, hogy szinte megrontotta lelkem. Pedig én vagyok az örök optimista, az örök bizakodó, a mindig vidám. Majdnem elhittem, hogy van lehetetlen. Pedig nincs. Majdnem elhittem, hogy az álmaim és az elvárásaim irreálisak, pedig valójában csak neki lettek volna elérhetetlenek és ő nem akart tenni értünk. Én abban hibáztam, hogy naiv voltam és vak, mert annyira szerettem volna szeretni és hogy ő szeressen. 

De nem félek. Tudom, hogy megtalálom azt, akinek nem kell azon gondolkodnia, hogy teljesítse-e, amit szeretnék, hanem már megfelel az elvárásaimnak. Megtalálom azt, aki valóban hozzám való és nem gátol meg a céljaim elérésében, hanem segít megvalósítani azokat. Egyébként is, még csak 20 vagyok. Előttem az élet. Ráadásul minden el van rendezve. Nincs más dolgom, csak tanulni és időben befizetni a számlákat.

Fizetem a lakáskasszát, megszerzem a szakmám, keresek munkát, amíg nem találok, anyumnál dolgozok, aztán megyek tovább. Szorgosan dolgozok és építem a jövőt. Elköltözök és építkezek tovább. Aztán egyszer csak rá talál. 

Ha elengedem a vágyat, hogy megtaláljam, akkor uralni fogom az ezzel kapcsolatos dolgokat. Ha nem kergetem tovább, akkor biztos jönni fog, hiszen mindig ez van. Ha éppen egyáltalán nem várom, akkor biztos, hogy villámcsapásként érkezik. Csak gondolj bele: amikor valamit nagyon keresel, kapkodsz, mindent feltúrsz, megtalálod, amit keresel? Nem. De amikor megállsz és megnyugszol, rögtön rájössz, hol van, rögtön megpillantod!

Egy kicsit sajnálom a volt barátomat, mert lett volna lehetősége velem felkapaszkodni a mélyből, de ő nem élt vele. Most pedig csak azt látom, hogy a kezét elengedve még mélyebbre süllyed. Szomorú, de aki nem fogadja el a segítséget, azon nem lehet segíteni.

Én nyitott vagyok. Jöhetnek embereke, lehetőségek, bármi. Üres a kezem, meg tudom ragadni őket.

Sajnos elég nagy válságban vagyok. Barátommal nem alakulnak jól a dolgok. Nem tudom, hogyan legyen tovább. Lehet, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nem tudjuk együtt folytatni az utunk, ugyanis mindkettőnket egész másfelé visz a sajátja. Tudtam már az elején, hogy nem egyen járunk, de idővel annyira egyformának tűnt. Lehet, hogy tévedtem. Mindenesetre anyukámnak akadt egy jó ötlete. Azt mondta, írjam össze a terveimet és vágyaimat, azokat a dolgokat, amiket el szeretnék érni az életben és vegyem sorra, hogy ő, vagyis a barátom melyek elérésében és megvalósításában társam, majd pedig eztán döntsek, hogyan tovább. 

Meg is van a lista:

1. Szakmát szerezni

2. Németből nyelvvizsgát szerezni

3. Saját lakást venni

4. Találni egy "jó" munkát

5. Megtalálni azt a férfit, aki mellett öröm leélni az életet, aki biztonságot nyújt és szeret

6. Venni egy asztali számítógépet

7. Elvégezni egy lakberendezői tanfolyamot

8. Elvégezni egy angol nyelvtanfolyamot

10. Elérni olyan sikereket, melyek nem nagyok, de azt érzem tőlük, hogy nem hiába élek

+1. Boldognak lenni és segíteni az embereknek

Hát ez lenne. Azt hiszem, nem olyan egyszerű a döntés. Barátomnak is megmutatom ezt a listát és majd kiderül. Mindenesetre én ezeket mind megvalósítom, bárhogy is legyen.

 Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn! :)

"...Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat

Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy

Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek

Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz..."

Most ennyi, a folytatásban pedig:

"...Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz

Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek

De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek

Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak

Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy...."