Csak figyelem és figyelem az embereket, de egyszerűen nem értem őket, magamat sem. Értem, mit miért csinálnak, de mégsem. Miért pont azt csinálják? Azt hinné az ember, hogy különb a többitől, de ha igazán mélyre nézünk, mind egyformák vagyunk. Ugyanaz csinálják a rokonaim és a barátnőm is úgy reagál a dolgokra, mint én, alapjában véve. 

Például szakítás után. Oh, Istenem. Mennyi kapcsolatba mentem bele igazából csak azért, mert az előzőben szerzett sérüléseimet igyekeztem leplezni. "Én túl vagyok rajta! Már nagyban pasizok is!" Rohadtul nem! Ha egy kapcsolat után talpra tudsz állni, még nem jelenti azt, hogy érzelmileg teljesen túl vagy rajta. Persze könnyebb lenne, ha a szemétládák sértettségükben - hiszen valljuk be, az elvesztésünk nekik is egy kudarc - mindenféle hazugságot összehordanak rólunk, amivel rendesen aláássák az önérzetünket.

Sértettségünkben és megbántottságunkban mit csinálunk? Megmutatjuk, hogy mindenkinek mi kellünk! Szerintem egy pasi is látja, hogy egy csak nem boldog és igazából még nem tette túl magát a dolgon, főleg ha tudja is, hogy nemrég történt a szétválás.

Itt merül fel bennem pár kérdés. Először is, tényleg képesek ezt kihasználni és még jobban összetörni a csajt, ha már ráuntak? Sajnos sokan visszaélnek ezzel az állapottal. A másik, hogy mi van ha esetleg olyan a kiszemelted vagy akinek bejönnél, aki ismeri az exed, esetleg ténylegesen jó haverok? Van olyan íratlan szabály, hogy a haver barátnőjére nem startolunk? (Azt már inkább hagyjuk, hogy milyen gerinctelennek tartom, ha egy csaj az exe haverjával kavar. Csajok! Az ilyen viselkedés ordít magáról, hogy csak őt akarod bosszantani, ráadásul lotyós is! Nem, még akkor se csináld, ha tényleg bejön!) Ha tényleg tetszik neki egy csaj, akkor képes lenne egy srác kockára tenni a barátságát vagy megdumálják a dolgot?

Én is mindig csak a kapcsolat után jövök rá, hogy ebbe is igazából azért mentem bele, hogy igazoljam és vigasztaljam magam. Aztán mindig pofára esek. Ezért is lett elegem és döntöttem el, hogy most már másképp lesz. (Igen, már gondolom velem együtt ti is eldöntöttétek ezt százszor.) Viszont most csak figyelek. Figyelem, hogy a srác, kivel hogyan viselkedik, mit csinál és szinte hanyagolom. Tudjátok, válaszolok, ha kérdez, meg úgy azért ott vagyok, de semmi hajtás. Úgyis mindig minden kiderül. Előbb, vagy utóbb. De most már legyen előbb. 

Rájöttem, hogy nekem mi a bajom. Nem az egyedüllét a gond, mert én nagyon jól elvagyok magamban. Jól szórakozom, mindenféle programom és elfoglaltságom van, nem unatkozok. Társaságom is van. A gond, valójában az érzés hiánya. Olyan jó azt érezni, hogy szinte kétségbeesem, ha nem érzem, s ez olyan rossz. Azt hiszem, erre rájőve, nem is hiányzik már úgy az az érzés. Hiszen így is boldog vagyok és ehhez még csak megzakkannom sem kell. :)

Légy szerelmes az életbe és mindig boldog leszel.

Erre rögtön az jut eszébe a pesszimistáknak, hogy de az élet tele van rossz dolgokkal. Igaz. Viszont ahogy egyik kapcsolat sem felhőtlen boldogság, úgy az élet sem lehet tökéletes. De kinek is kell, hogy az legyen? Unalom. 

Szerintem akkor jó egy kapcsolat, ha lehet nagyokat beszélgetni, nagyokat vitatkozni, főzni, szeretkezni, kirándulni, bulizni. Utálom az egyhangú dolgokat. Még a pihenés és legyen aktív. Egy kapcsolatban a két fél kölcsönösen inspirálja egymást. Hogy lehetséges ez az élettel való kapcsolatodban? "Ha mosolyogsz a világra, a világ is visszamosolyog rád." Gondolkodj pozitívan és jó dolgok történnek veled. Ha mégis becsúszik valami rossz, akkor hidd el, könnyen veszed a gondot. 

"Az élet kisebb-nagyobb bajai és aggodalmai lehetnek buktatók utunkon, de tekinthetjük őket a nemesebb jellemhez és a a mennyországhoz vezető lépcsőfokoknak is. Gyakran a gond az az eszköz, mellyel Isten átalakít minket a jobb dolgok számára." Henry Ward Beecher

Az akadályok miatt se bosszankodj. Tekints rájuk próbaként, amiket kiállva erősebbé válsz. Sose bánj semmit. Igen, vannak dolgok, amit másképp is lehetett volna, de úgy történtek meg, ahogy. Nincs értelme azon civódni, mi lett volna, ha. Úgysem változtathatsz rajta. Ráadásul mindennek épp így kellett történnie ahhoz, hogy pont az legyél, aki vagy. Sosem tudhatod, hogy mi mihez vezet. Filmjavaslatként ehhez: A nő kétszer. Egy élet, két végkimenetel.

Mi a célokkal? Nos, javaslom mindenkinek, hogy nézze meg a Titok c. filmet. Ez is arra buzdít, hogy a jó dolgokra koncentrálj és bármit elérsz. Jó, persze, ez abszurd. Viszont amikor a lépcsőn haladt, akkor sem egy lépésben jutsz fel a tetejére, nem igaz? Amúgy, aki egyszerre túl sok mindent akar, annak a végén semmi sem lesz. Az, hogy többet szeretnél ne legyen egyenlő az elégedetlenséggel. Becsüld meg azt, amid van, különben még annyid sem lesz.

Légy rugalmas. Így könnyebben veszed az akadályokat és azt kapod meg az élettől, amit valójában szeretnél. Ha görcsösen ragaszkodsz egy-egy dologhoz semmit sem érsz el. Akinek tele van a keze, nem tudja megragadni a kínálkozó jobb lehetőségeket.

Ne keress mindenre választ. Hogy az életed tele van kérdéssel és folyton csak a válaszok keresésével vagy elfoglalva, akkor nem élsz. Úgyis amire kell, választ kapsz, a maga idejében.

"Istenem, adj nekem higgadtságot, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, melyeken nem tudok változtatni, bátorságot, hogy megváltoztassam azokat, melyeket meg tudok változtatni, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget." Reinhold Niehbuhr

"E világ legjobb és leggyönyörűbb dolgait nem láthatjuk, és meg sem érinthetjük. A szívünkkel kell éreznünk őket."

Mert kell valami kis cukiság...

Olyan jól érzem magam, hogy szinte lelkiismeret furdalásom van. Abban sem vagyok biztos, hogy illendő ilyen boldognak lenni szakítás után.Tudom, miért van ez, de nem hiszem, hogy ezt közzé kéne tennem. Mindenesetre örülök, hogy újra önmagam vagyok, sőt, talán még inkább, mint azelőtt. Tele vagyok energiával, ambícióval, tervekkel, ötlettel, tanulási kedvvel. Anyukám is megjegyezte, hogy vagy másfél-két éve nem látott ilyennek. Milyen igaz. Akkor kezdődött az egész fiúzós mizéria. Elkapott az örvény, de kellett mindaz, hogy most saját magam mondjam azt, hogy elég. Nincs tovább.

Itt az ideje, hogy a magam kezébe vegyem az életem irányítását. Sok tapasztalatot szereztem, jót is, rosszat is. De mind hozzájárult ahhoz, aki most vagyok, amilyen most vagyok és be kell valljam, meg vagyok elégedve a dolgokkal. Azt viszont sajnálom, hogy a szívügyek miatt elhanyagoltam az iskolát, így nem hoztam ki magamból a maximumot és a lehetőségekből sem ilyen téren. Ráadásul most pótolhatom, ami elmaradt és annyira nem könnyű behozni a lemaradást, de mindent megteszek.

Nagyon motivált vagyok és úgy érzem, határ a csillagos ég. Nincs semmit, amit el ne érhetnék. Ha valamit nagyon akar az ember és minden erejével tesz érte, akkor nincs lehetetlen. Rengeteg történetet hallani, olvashatni olyan emberekről, akik átlépték határaikat, nemtől, származástól, vagyoni helyzettől, mindentől függetlenül.

Sok ember azt hiszi, hogy a lehetőségei be vannak korlátozva. Ez részben igaz is, viszont ha kinyitsz egy ajtót, akkor újabb lehetőségek tárulnak eléd, majd még újabbak és még újabbak. Merj nagyon álmodni, de a célhoz kis lépésekben haladj. Lépcsőfokról lépcsőfokra. Ha túl nagyot akar lépni egyszerre az ember, könnyen megbotolhat és mélyebbre kerülhet, mint ahonnan indult.

Szem előtt tartva ezt szépen lassan építgetem tudásom és életem. Elérek minden célt, amit kitűzök magam elé. A szívügyeket meg nem bolygatom, úgyis eljön minden a maga idejében. 

... mégis kitartottam.

Ezek most nem könnyű napok. Szombaton 10 hónap után végleg szakítottam a barátommal. Csalódott vagyok, mert azt hittem, most tényleg megtaláltam. Kiderült, hogy nem is nyúlhattam volna jobban mellé. Meg kell szoknom ezt a dolgot. Még őrlődök, de elmúlik idővel. Ilyenkor az idő a barátom. De azt hiszem ezzel lezárok egy korszakot. Szépen befejezem a sulit, keresek munkát és addigra már totál túl leszek mindenen és mindenkin. Akkor már meg is engedhetem, hogy rám találjon újra az érzés, addig pedig nem zavar be.

A szakítás sosem jön jókor, de azért jobb lett volna suli után. Itt a záródolgozat és hipp-hopp a vizsgák megint és én most végzek. Össze kell szednem magam. Még szerencse (vagy nem), hogy egy szakításom után kaptam anyukámtól egy könyvet, amit azért írtak, hogy segítsen túl lenni a szakításon és továbblépni. Azt fogom követni.

Közben odafigyelek az étkezésemre, tornázok és szépen lassan visszanyerem önmagam.

Be kell vallanom, igaza volt a többieknek. Egy zuhanó repülőn voltam, de még időben kiugrottam és így nem ránthat magával, bár így is elég kárt tett, amik szerencsére helyre hozhatók. Nem leszek olyan, mint előtte, jobb leszek. Ebből is tanulok és legközelebb még több tapasztalattal már okosabb leszek.

Túl sok volt a rossz. Ebben a 10 hónapban volt rengeteg jó dolog, de annyi rossz is, hogy szinte megrontotta lelkem. Pedig én vagyok az örök optimista, az örök bizakodó, a mindig vidám. Majdnem elhittem, hogy van lehetetlen. Pedig nincs. Majdnem elhittem, hogy az álmaim és az elvárásaim irreálisak, pedig valójában csak neki lettek volna elérhetetlenek és ő nem akart tenni értünk. Én abban hibáztam, hogy naiv voltam és vak, mert annyira szerettem volna szeretni és hogy ő szeressen. 

De nem félek. Tudom, hogy megtalálom azt, akinek nem kell azon gondolkodnia, hogy teljesítse-e, amit szeretnék, hanem már megfelel az elvárásaimnak. Megtalálom azt, aki valóban hozzám való és nem gátol meg a céljaim elérésében, hanem segít megvalósítani azokat. Egyébként is, még csak 20 vagyok. Előttem az élet. Ráadásul minden el van rendezve. Nincs más dolgom, csak tanulni és időben befizetni a számlákat.

Fizetem a lakáskasszát, megszerzem a szakmám, keresek munkát, amíg nem találok, anyumnál dolgozok, aztán megyek tovább. Szorgosan dolgozok és építem a jövőt. Elköltözök és építkezek tovább. Aztán egyszer csak rá talál. 

Ha elengedem a vágyat, hogy megtaláljam, akkor uralni fogom az ezzel kapcsolatos dolgokat. Ha nem kergetem tovább, akkor biztos jönni fog, hiszen mindig ez van. Ha éppen egyáltalán nem várom, akkor biztos, hogy villámcsapásként érkezik. Csak gondolj bele: amikor valamit nagyon keresel, kapkodsz, mindent feltúrsz, megtalálod, amit keresel? Nem. De amikor megállsz és megnyugszol, rögtön rájössz, hol van, rögtön megpillantod!

Egy kicsit sajnálom a volt barátomat, mert lett volna lehetősége velem felkapaszkodni a mélyből, de ő nem élt vele. Most pedig csak azt látom, hogy a kezét elengedve még mélyebbre süllyed. Szomorú, de aki nem fogadja el a segítséget, azon nem lehet segíteni.

Én nyitott vagyok. Jöhetnek embereke, lehetőségek, bármi. Üres a kezem, meg tudom ragadni őket.

Sajnos elég nagy válságban vagyok. Barátommal nem alakulnak jól a dolgok. Nem tudom, hogyan legyen tovább. Lehet, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nem tudjuk együtt folytatni az utunk, ugyanis mindkettőnket egész másfelé visz a sajátja. Tudtam már az elején, hogy nem egyen járunk, de idővel annyira egyformának tűnt. Lehet, hogy tévedtem. Mindenesetre anyukámnak akadt egy jó ötlete. Azt mondta, írjam össze a terveimet és vágyaimat, azokat a dolgokat, amiket el szeretnék érni az életben és vegyem sorra, hogy ő, vagyis a barátom melyek elérésében és megvalósításában társam, majd pedig eztán döntsek, hogyan tovább. 

Meg is van a lista:

1. Szakmát szerezni

2. Németből nyelvvizsgát szerezni

3. Saját lakást venni

4. Találni egy "jó" munkát

5. Megtalálni azt a férfit, aki mellett öröm leélni az életet, aki biztonságot nyújt és szeret

6. Venni egy asztali számítógépet

7. Elvégezni egy lakberendezői tanfolyamot

8. Elvégezni egy angol nyelvtanfolyamot

10. Elérni olyan sikereket, melyek nem nagyok, de azt érzem tőlük, hogy nem hiába élek

+1. Boldognak lenni és segíteni az embereknek

Hát ez lenne. Azt hiszem, nem olyan egyszerű a döntés. Barátomnak is megmutatom ezt a listát és majd kiderül. Mindenesetre én ezeket mind megvalósítom, bárhogy is legyen.

 Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn! :)

"...Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat

Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy

Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek

Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz..."

Most ennyi, a folytatásban pedig:

"...Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz

Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek

De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek

Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak

Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy...."