Csak figyelem és figyelem az embereket, de egyszerűen nem értem őket, magamat sem. Értem, mit miért csinálnak, de mégsem. Miért pont azt csinálják? Azt hinné az ember, hogy különb a többitől, de ha igazán mélyre nézünk, mind egyformák vagyunk. Ugyanaz csinálják a rokonaim és a barátnőm is úgy reagál a dolgokra, mint én, alapjában véve. 

Például szakítás után. Oh, Istenem. Mennyi kapcsolatba mentem bele igazából csak azért, mert az előzőben szerzett sérüléseimet igyekeztem leplezni. "Én túl vagyok rajta! Már nagyban pasizok is!" Rohadtul nem! Ha egy kapcsolat után talpra tudsz állni, még nem jelenti azt, hogy érzelmileg teljesen túl vagy rajta. Persze könnyebb lenne, ha a szemétládák sértettségükben - hiszen valljuk be, az elvesztésünk nekik is egy kudarc - mindenféle hazugságot összehordanak rólunk, amivel rendesen aláássák az önérzetünket.

Sértettségünkben és megbántottságunkban mit csinálunk? Megmutatjuk, hogy mindenkinek mi kellünk! Szerintem egy pasi is látja, hogy egy csak nem boldog és igazából még nem tette túl magát a dolgon, főleg ha tudja is, hogy nemrég történt a szétválás.

Itt merül fel bennem pár kérdés. Először is, tényleg képesek ezt kihasználni és még jobban összetörni a csajt, ha már ráuntak? Sajnos sokan visszaélnek ezzel az állapottal. A másik, hogy mi van ha esetleg olyan a kiszemelted vagy akinek bejönnél, aki ismeri az exed, esetleg ténylegesen jó haverok? Van olyan íratlan szabály, hogy a haver barátnőjére nem startolunk? (Azt már inkább hagyjuk, hogy milyen gerinctelennek tartom, ha egy csaj az exe haverjával kavar. Csajok! Az ilyen viselkedés ordít magáról, hogy csak őt akarod bosszantani, ráadásul lotyós is! Nem, még akkor se csináld, ha tényleg bejön!) Ha tényleg tetszik neki egy csaj, akkor képes lenne egy srác kockára tenni a barátságát vagy megdumálják a dolgot?

Én is mindig csak a kapcsolat után jövök rá, hogy ebbe is igazából azért mentem bele, hogy igazoljam és vigasztaljam magam. Aztán mindig pofára esek. Ezért is lett elegem és döntöttem el, hogy most már másképp lesz. (Igen, már gondolom velem együtt ti is eldöntöttétek ezt százszor.) Viszont most csak figyelek. Figyelem, hogy a srác, kivel hogyan viselkedik, mit csinál és szinte hanyagolom. Tudjátok, válaszolok, ha kérdez, meg úgy azért ott vagyok, de semmi hajtás. Úgyis mindig minden kiderül. Előbb, vagy utóbb. De most már legyen előbb. 

Rájöttem, hogy nekem mi a bajom. Nem az egyedüllét a gond, mert én nagyon jól elvagyok magamban. Jól szórakozom, mindenféle programom és elfoglaltságom van, nem unatkozok. Társaságom is van. A gond, valójában az érzés hiánya. Olyan jó azt érezni, hogy szinte kétségbeesem, ha nem érzem, s ez olyan rossz. Azt hiszem, erre rájőve, nem is hiányzik már úgy az az érzés. Hiszen így is boldog vagyok és ehhez még csak megzakkannom sem kell. :)

Légy szerelmes az életbe és mindig boldog leszel.

Erre rögtön az jut eszébe a pesszimistáknak, hogy de az élet tele van rossz dolgokkal. Igaz. Viszont ahogy egyik kapcsolat sem felhőtlen boldogság, úgy az élet sem lehet tökéletes. De kinek is kell, hogy az legyen? Unalom. 

Szerintem akkor jó egy kapcsolat, ha lehet nagyokat beszélgetni, nagyokat vitatkozni, főzni, szeretkezni, kirándulni, bulizni. Utálom az egyhangú dolgokat. Még a pihenés és legyen aktív. Egy kapcsolatban a két fél kölcsönösen inspirálja egymást. Hogy lehetséges ez az élettel való kapcsolatodban? "Ha mosolyogsz a világra, a világ is visszamosolyog rád." Gondolkodj pozitívan és jó dolgok történnek veled. Ha mégis becsúszik valami rossz, akkor hidd el, könnyen veszed a gondot. 

"Az élet kisebb-nagyobb bajai és aggodalmai lehetnek buktatók utunkon, de tekinthetjük őket a nemesebb jellemhez és a a mennyországhoz vezető lépcsőfokoknak is. Gyakran a gond az az eszköz, mellyel Isten átalakít minket a jobb dolgok számára." Henry Ward Beecher

Az akadályok miatt se bosszankodj. Tekints rájuk próbaként, amiket kiállva erősebbé válsz. Sose bánj semmit. Igen, vannak dolgok, amit másképp is lehetett volna, de úgy történtek meg, ahogy. Nincs értelme azon civódni, mi lett volna, ha. Úgysem változtathatsz rajta. Ráadásul mindennek épp így kellett történnie ahhoz, hogy pont az legyél, aki vagy. Sosem tudhatod, hogy mi mihez vezet. Filmjavaslatként ehhez: A nő kétszer. Egy élet, két végkimenetel.

Mi a célokkal? Nos, javaslom mindenkinek, hogy nézze meg a Titok c. filmet. Ez is arra buzdít, hogy a jó dolgokra koncentrálj és bármit elérsz. Jó, persze, ez abszurd. Viszont amikor a lépcsőn haladt, akkor sem egy lépésben jutsz fel a tetejére, nem igaz? Amúgy, aki egyszerre túl sok mindent akar, annak a végén semmi sem lesz. Az, hogy többet szeretnél ne legyen egyenlő az elégedetlenséggel. Becsüld meg azt, amid van, különben még annyid sem lesz.

Légy rugalmas. Így könnyebben veszed az akadályokat és azt kapod meg az élettől, amit valójában szeretnél. Ha görcsösen ragaszkodsz egy-egy dologhoz semmit sem érsz el. Akinek tele van a keze, nem tudja megragadni a kínálkozó jobb lehetőségeket.

Ne keress mindenre választ. Hogy az életed tele van kérdéssel és folyton csak a válaszok keresésével vagy elfoglalva, akkor nem élsz. Úgyis amire kell, választ kapsz, a maga idejében.

"Istenem, adj nekem higgadtságot, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, melyeken nem tudok változtatni, bátorságot, hogy megváltoztassam azokat, melyeket meg tudok változtatni, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget." Reinhold Niehbuhr

"E világ legjobb és leggyönyörűbb dolgait nem láthatjuk, és meg sem érinthetjük. A szívünkkel kell éreznünk őket."

Mert kell valami kis cukiság...